Egy rakás élmény, egy emlékezetes búcsúbuli és sok sírás-rívás után 10 nappal ezelőtt elhagytuk Tennessee-t. Csakis azért, hogy még több kalandra tegyünk szert! Lássuk tehát, hova, hogyan, miért és mennyiért utazgatunk.

Májusban Exchange (kulturális csereprogram) vízummal érkeztünk, ami azt jelenti, hogy 4 hónapot dolgozhattunk adott munkahelyen és pozícióban, majd legfeljebb 1 hónapot eltölthetünk utazással az Államokban. Mivel azonban ez nem munkavízum, így az elvégzett munkáért nem is igazi fizetést, hanem –a szerződésben is ezzel a névvel illették- zsebpénzt kerestünk. Plusz mivel az egész programért még fizettünk is, ki kell mondjuk, hogy a nyarat tulajdonképp ingyen izzadtuk végig. Tekintve azonban, hogy csak egyszer élünk, de akkor nagyon, és úgyis itt voltunk Amerika kellős közepén, ahova már régen vágytunk, úgy döntöttünk, hogy a különbözetet, ami a programdíj és a fizetés között fennmaradt, csakazértis elköltjük utazgatásra.

Nem szerényebb útitervet ötlöttünk ki, mint 6 város meglátogatását 3 hét alatt 2 országban 1000 dollárból! (Ha valaki az előző írást nem olvasta: Nashville – Cocoa Beach – Miami Beach – DC – NYC – Ottawa – Toronto – Bp az útvonalunk.)

A terv impozáns, a nadrágszíj viszont szűkre szabott, így nagyon okosan kellett terveznünk. Kanadában 1 hétig barátokhoz megyünk, így ott szállásdíjjal és kajával nem kell számolni, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább az amerikai oldali utazásunkat kalkuláljuk ki precízen, emígyen: Miamitól New Yorkig napi 60 dollárból (15000 Forint) kell kihoznunk útiköltséggel, kajával, szállással, belépőkkel és szuvenírekkel EGYÜTT. Irigykedik még valaki? :)

Büszkén jelentem: Eddig tartjuk a tervet!

A szállást Couchsurf-fel és AirBnB-vel oldjuk meg. Nem tudom, ki mennyire van tisztában ezekkel, röviden a kanapészörfözés teljesen ingyen és önzetlenül történik valakinél, aki szívesen fogad az otthonában utazó (jellemzően) fiatalokat, és felajánl nekik egy alvó alkalmatosságot. És igen, tényleg nem kér cserébe semmit. Ennek nem csak az az előnye, hogy tényleg ingyen van, hanem az is, hogy nem klasszikus turista vagy, hanem helyiektől kapsz első kézből infókat a klassz helyekről, közlekedésről, lehetőségekről, látsz egy helyi lakást belülről és sokkal közvetlenebb az egész utazásod. Cocoa Beachen egy Joe nevű ’vén’ szörfösnél laktunk például tök ingyen, saját szobában, saját fürdővel, egy sarokra az óceántól. DC-ben pedig így szörföztünk egy rendkívül intelligens Michael nevű fazonnál egy szuper kis lakásban, 15 perc sétára a Fehér Háztól.

Az AirBnb hasonló egy kicsit a fentihez, azzal a különbséggel, hogy itt már fizetsz a szállásért (Próbáltunk Couchsurfölni, de Miami és NYC is lehetetlen küldetés volt). Rendkívül jutányosan hoztuk ezt is ki: Miamiban 25 dollár/fő/éj volt egy szerény, de kellemes szoba pár sarokra az Ocean Drive-tól. Nem vagyok demagóg ugye, ha feltételezem, hogy ezt olvasván van, aki felkiált: „6000 forintért még Balatonmáriafürdőn sem kapok szállást főszezonban!” Most épp NYC-ben  vagyunk, és itt 35 dollárért lakunk Manhattan északi részén (még épp Harlem, egy sarokra a Columbia Egyetemtől). Ez a szállás a szerénynél is szerényebb, de árban még mindig verhetetlen a legolcsóbb hostel-béli tömegszállásokkal szemben is.

Kaja: A legtöbb szálláson megvendégeltek bennünket reggelivel. Egyébként sokat nem ínyenckedhetünk: Subway, pizza és szenvicsek meg gyorskaják lapulnak a gyomrunkban hetek óta. Ma délután érkeztünk New Yorkba, én már várom, hogy holnap nekikezdjünk az utcai árusok kajáinak is!

Utazás: A repülőkön nem tudtunk spórolni, de minden máson igyekeztünk. Nashville – Orlando: repülőgép, átlagos áron. Orlando – Cocoa beach: 30 dollárért béreltünk egy Chevy Sonic-ot, beléje 6 kemény dollárért tettünk benzint. Cocoa Beach – Miami: 30 dollár egy Chevy Impaláért. Miami – DC: muszáj volt repülni. DC – NYC: 1 (azaz EGY) dolláros buszjegy! NYC – Ottawa: repülőjegy, Ottawa – Toronto: autóval visznek bennünket.

A belépőkön is tudtunk spórolni: Cocoa Beachen például a vendéglátónk adta mindhárom nap a szörfdeszkákat, így azokat nem kellett bérelni, és még tanítgatott is, így végül nem fizettünk be oktatásra (amúgy is fél óra alatt sikerre vittem a szörfözést, bibí :) ). Miamiban a szállásadó (tény, hogy nem kicsit idegesítő) jóasszony szálloda concierge-ként dolgozik, így tudott belépőket adni mindenféle helyekre. DC-ben a leghihetetlenebb és legszuperebb múzeumok kivétel nélkül mind ingyen vannak, így arra nem volt gond. New York még nagy kérdés, mert érzésem szerint itt azért meg fogunk csúszni… rendesen… Pár nap múlva kiderül.

Sok a látnivaló, kevés a gép előtt töltött idő, de jön mindenről részletesebb beszámoló!

-Cani-

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.