Így a tábor vége felé közeledve illene pár sort írni nekem is az itteni munkámról.  Sokkal előbb kellet volna, de az idő haladtával egyre értékesebbek lettek azok az órák, amiket alvással is lehet tölteni. Az elmúlt két hétben gyakorlatilag minden szünetben aludtunk. Nem csak én, mindenki. (Az időt mindenki kéthetes periódusokban számolja a turnusok miatt) Ezt a napi 15 óra az alábbi szerint telik minden nap:

Reggeli 8-kor az ebédlőben, utána máris bevetés a reggeli ráhangolódás közben, ami egy kis (kb 700 férőhelyes) szabadtéri színház-szerű építményben, gyönyörű reggeli környezetben, de a melegtől egyhelyben is izzadva. Ilyenkor érkeznek meg a napközis gyerekek, közben a csapat mindenféle valóban zseniális és mindenkit megmozgató énekléssel szórakoztatja a tömeget. Ez a mi otthoni fülünknek nem hangzik túl izgalmasnak, de a gyerekdal, mint olyan, teljesen más fogalmak köré van építve, mint otthon. Valamint ahhoz sincs a leghalványabb köze sem, amit az angolórákon énekelgettél (ha angoltanár lennék, most tuti forradalmi újítanék)! Ez tényleg egy másik bolygó, ne is próbálj SOHA abból kiindulni, amit otthonról hozol. Ezeknek a nótáknak zeneileg rendkívül jól ritmusuk van, a rímek a legváratlanabb helyekről jönnek, és szinte mindegyik egy poénra van kihegyezve. Ezen kívül mindenkit megmozgat, tényleg feldobja a reggelt, és egy kávét máris spóroltál. A feladatom itt is és mindenhol, jó képeket csinálni a gyerekekről, amint elsősorban vidámak, másodsorban pedig mindenféle szempontoknak is meg kell felelniük.

A két hét alatt az összes programot végig kell járnom, és lehetőleg mindenkiről képet csinálni. Ez utóbbit szerencsére nem kérik számon szigorúan, közel lehetetlen is lenne 670 gyereket számon tartani, és mindenhol ott lenni. Este pedig fel kell tölteni a fotókat egy flickr-hez hasonló oldalra, amihez a szülőknek hozzáférésük van, és letölthetik bármilyen méretben. Frankó kis rendszer egyébként. De maradjunk egy kicsit még a számoknál! Az első turnusban napi 50-60 feltöltött kép volt az elvárt, ez a következőre napi 150-180-ra nőtt, így esik meg, hogy a szülők a turnus végén 2000 fotó közül válogathatnak. A ma befejezett Kék turnus végén 2300 kép van az oldalon. Persze ennél jóval több készül, a feltöltést egy aprólékos válogatás előzi meg. Az oldal statisztikája szerint napi átlag 20ezer(!) látogatója van a képeknek. A turnusokat színekkel jelölik, sorrendben Sárga (ez 2x1 hetes volt), Zöld, Piros, Kék, és hétfőn kezdjük a Lilát, ami szintén 2x1 hetes lesz, és ezért nekem extra munkát ad, lásd lejjebb.

A nap jövés-menéssel és kattintgatással telik, sokszor klónoznom kellene magam, annyi helyen kéne lennem egyszerre. Van egy walkie-m, amin hívnak, ha valami izgalmas történik, vagy tudják, hogy valahova egy ügyes csoport érkezik, ilyenkor rohanok, ezért aztán a napi előre eltervezett „órarend” nem sokat ér, hamar fel is hagytam vele.  4 körül hazamennek a napejosok, és nyugodtabb az iroda is, ilyenkor vacsiig, azaz este 6-ig összedugjuk kreatív kis fejünket és képeket válogatunk, illetve egy ügyes kis időzítő program segítségével megcsináljuk a következő napi Facebook posztokat. Erre a feladatra csatlakozott hozzánk iRoc, egy lány a mászók csapatából. Ő napközben a fal és egyéb mászást és köteles biztosítást igénylő csapat tagja, amúgy pedig social mediat tanul, és gyakorlatnak jól jön neki ez a pár óra. Vacsi után van kb. egy óra meg egy kicsi, amikor csendespihenő van, ilyenkor én átnyálazom még egyszer a képeket. Napközben ugyanis különböző marketing anyagnak valót is kell csinálnom, és ebből is több kategória van, valamint a gyerekekről sem lehet mindent feltölteni. Bizony nagyon érzékeny kritériumok vannak állítva például az arckifejezésekről, testtartásról, megfelelő öltözetről (szintén felejtsd el a saját értékrendedet!), látható biztonságról. Nagyon nem akarok belemenni, egy érzékletes példa: Ha a képen lévő gyereken nincs az úszásteszten megfelelést jelző zöld karszalag, akkor mentőmellényben kell lennie a bokáig érő medencében is, amit mellesleg 5 méterenként vízimentő pásztáz. Szóval a medencés tömegjeleneteken keresnem kell a karszalagot. Került már ki videó a kész anyagból azért, mert valaki lecsúszott a csúszdán mellény nélkül!

Szóval vacsi után válogatok, és 7:45-kor kezdődik az Esti Móka, ami nem mindig látványos, így nem mindig kell ott lennem. Ilyenkor elkezdem a feltöltést, ami az elindítás után kb másfél-két óra múlva igényli legközelebb a jelenlétemet, amikor is egy darab OK gombot kell lenyomnom. Ebben a kis lopott időben hozzáférek a saját netes cuccaimhoz, és tudok privát netezni, de sokszor még egyéb kis kreatív feladatot is kapok, vagy csak kihasználom, hogy szuper felszerelésekkel vagyok körülvéve, és ezekkel ismerkedek.

Beosztás szerint este 10:45-ig van munkaidő, és ha nem kellek az Esti Mókához, ez tartható is, de könnyen előfordul, hogy bőven 11 után kerülök vissza a kabinba, és már rég kihalt az iroda is. Így fordult elő többször is, hogy bekapcsolt a riasztó, mikor megmozdultam… ooops…

Aztán itt van még a záró slideshow, ami szintén az én fő feladatom. A lényege, hogy a turnus képeiből össze kell válogatnom a legjobbakat, és zenére csinálni belőle valami nagyon állat dolgot. Ezt mindenki részéről igen nagy várakozás előzi meg, ezt várja gyerek és szülő, nevelő és csapatvezető, igazgató és szponzor. Igazából ez pont az i-n, és mindenki ezt várja a záró estén (meg egész héten). Ezért pózolnak a gyerekek és velük a nevelők, nagyon menő dolog benne lenni. Igazából ez a munkám fő premierje. Minden turnus utolsó péntekén (a 2x1 hetesnél mindkét pénteken) az irodában ebédelek, és ki sem mozdulok onnan este 6-ig, és tudják a többiek, hogy csak akkor szóljanak hozzám, ha kérdezek. Meg vannak nevelve, na. Nagyjából 7-8-9 percesnek kell lennie, és még szigorúbb hülyeségeknek kell megfelelnie. Tényleg egészen elképesztő, sokszor teljesen abszurd belemagyarázások miatt nem lehet benne ez vagy az. A zene kiválasztását az első darab után Dreamy-re hagytam. Elsősorban ő választ, de ő is kiakad minden alkalommal, mikor el kell fogadtatni a zenét. (Azért minden szart nem hagyok én sem, egyszer kicsit össze is akadtunk, kicsit durci volt egy napig, de nem bántam, mert a népnek bejött)

Persze senkit nem fogok megfosztani a slideshowk élvezetétől, némelyik tényleg k*vajó lett, érdemes majd megnézni, nemsoká közszemlére teszem. Idén új ötletként a másodiktól kezdve (Sárga 2 – tudsz követni?) videókat is szúrok bele itt-ott, meg hülye szövegeket, amiket az itteniek nagyon élveznek, mert ez még senkinek sem jutott eszébe errefelé… Hamarosan nyitok egy YouTube fiókot és feltöltögetem őket szép sorban, aztán bejegyzem ide a blogra. Valamint új GoPro barátommal egyéb nyalánkságok is készültek a táborról, úgyhogy jól fog még jönni az a fiók…

Ezeken kívül egyéb kis dizájn-projektekben is részt vettem, amiről van mit mondani (meg mutatni), de ez már sok lenne ebben a bejegyzésben, úgyhogy legközelebb. Van bőven még megíratlan téma, de türelem, minden meglesz. A Lila Session után 8 órát fogunk dolgozni, mint minden normális ember.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.