Az előző, Kultúrsokk című írásom lehet, hogy egy picit célt tévesztett. Nem szerettem volna ugyanis lehúzni Amerikát, annyi az egész, hogy engem és az összes európait azért szépen megsokkolta az első két hónap. Van ám itt bőven olyasmi, ami sokkal jobb, mint otthon vagy bárhol máshol, és igen, van jópár dolog, ami szerintem egészen rettenetes. Úgy éreztem a visszajelzésekből, hogy utóbbi felé billent legutóbb a mérleg, úgyhogy ígérem, írok a nagyon király dolgokról is, csak hogy egyensúlyban legyünk! Egyébként a rácsodálkozás és a nehéz kezdés után elfogadtam, hogy én vagyok itt a vendég, és a házigazda szabályai szerint játszunk. Ha minden alkalommal, mikor hozzászólsz valakihez, túl kell esni a leghepibb arcoddal azon, hogy how ARE you? Great! How are YOU? GREAT!! Akkor légyen, rajtam nem múlik. Alant azért még összegyűjtöttem néhány érdekességet.
Amint felfogtam, mekkora hatalmas ez a terület, amin a tábor fekszik, szembesülnöm kellett vele, hogy a táboron kívüli világban is minden nagy! Az autók hatalmasak (az emberek fele jókora jeep-pel vagy pickup-pal jár), a kis üdítő egy olyan másfél liter, csipszből vagy csokiból sem könnyű rendes mérete találni, a kajaadagok embertelenek, meg az emberek is nagyok (itt a környéken totál igaz a sztereotipia az átlag amerikai testalkatáról ). Ha már kaja: az ég áldja meg Mexikót a tejfölért, és Amerikát a mexikói kaja nagyon elterjedt fogyasztásáért! Emellett én nagyon jól tudok szórakozni a különböző országok chips ízesítésein. Angliában például elég nehezen fogtam fel az ecetes chipset, Görögországban viszont imádtam a fetás meg az olivás Lays-t. Nos tegnap alkalmam volt belekóstolni a sajtburgerízű, az oldalas ízű, és nem utolsósorban az uborkaízű (!!) csipszekbe. Sosem feledem egyiket sem.
Az eddigi két hónapom alatt az is mind kézzelfoghatóvá vált, amit a szakdogára való felkészüléskor olvastam össze arról, hogy ha mindenki úgy élne, ahogy Amerika, 5 Föld bolygóra volna szükségünk. Tennessee államban senki nem szelektál vagy hasznosít újra, ami önmagában is nagyon fáj nekem, de ez csak annál rosszabb, mert ilyen mértékben és intenzitással felesleges szemetet termelni, és az egész helyzetet ignorálni még soha sehol nem láttam. Itt ha valami elromlik, legyen az autó, vagy bármi más, amit lehetne javítani, nem viszik el szerelőhöz, hanem egyszerűen hagyják szétesni és vesznek egy újat. Bele se megyek, tudom, senkit sem érdekel, beszélek erről otthon amúgy is eleget.
Egyébként tényleg mindenki mindenhova autóval jár, ami nem ügy nekik, mert a távolságok nagyok, az autók olcsók, a benzin meg még olcsóbb. Autó nélkül véged van. Rosszabb, mintha nem lennél fent a fészbukon. A staff training alatt szerveztek egy kis international day-t, ahol mi négyen magyarok többek között megmutattuk a többieknek az ABC betűit, majd kihívtuk őket egy játékra, amiben a tanultak alapján kellett kimondaniuk a legcifrább szavakat. A ’tömegközlekedés’ jókis kihívás volt nekik, de arról, hogy ’public transportation’ sokan még csak nem is hallottak. Ez az egyik, ami könnyen meg tudja nehezíteni a kevés szabadidőnket is, ami van: folyton más emberektől függünk, ha ki szeretnénk szabadulni az erdőből civilizáltabb vidékre. És általában elég nehéz megszervezni, hogy találj valakit, akinek ugyanakkor van szünete, van autója, ugyanoda megy, ahova te is szeretnél, van hely a kocsijában, és még akartok is egymással lógni. Néhányszor azért sikerült autót kölcsönkérnünk és meglógnunk szuper helyekre (szabadnapos kalandos bejegyzés hamarosan!), Zoty írja is a listáját, miféle amerikai kocsikat volt szerencséje vezetni.
Volt már, aki megkérdezte tőlem, hogy az amerikaiak akkor most buták vagy nem. A válasz természetesen nem, hülyék otthon is vannak szép számmal, annál semmivel sem rosszabb a helyzet. Volt olyan ember, akinek nehezére esett elhinni, hogy Hollandia egy ország, Európa meg nem. Van például egy táborozó gyerek, aki törökül tud csak, és google fordító segítségével kommunikál. Hogy megkönnyitség a helyzetét, megkérdezte a vezetőség Zotyót, beszél-e törökül, végülis Magyarország van a legközelebb Törökországhoz itteni viszonylatban… Volt viszont, aki simán tudta, mi újság Budával meg Pesttel, pedig még nem is járt Tennesseen kívül. Az egyik vitorlástársam, Prince barátnője például nagy szakértője Magyarországnak, azon belül is ’56-nak. Azért döntött úgy, hogy beletemetkezik a témába, mert nagyon tetszett neki, hogy egy kis ország Európa közepén, ami szenvedett az elnyomástól, aztán fogta magát és jól fellázadt, nameg az fogta még meg, hogy van egy ország, ahol, idézem: they don’t do it the American way. (Az biztos.) Ha már itt tartunk, mindenki állítja, hogy a magyarok mindenhol ott vannak – és tényleg: az egyik holland srác édesapja magyar, de a srác csak néhány kifejezést tud mondani nagyon viccesen. Namost létezik egy desszert, ami a brownie és a cookie keresztezéséből jött létre és brokie néven fut. Kevés viccesebb dolgot tudok elképzelni, mint holland akcentussal meghallgatni azt a mondatot, hogy ’nagyon finom ma ez a broki’ J
Hozzátartozik azért az igazsághoz (általánosítás nélkül), hogy kiderült, sokan azért költöznek kifejezetten ide a Délre, mert itt a gyerekeket nem kötelező taníttatni és iskolába járatni. Vitorlázás közben is láttam érdekes megnyilvánulásokat, de Zoty nem egy 15 év körüli gyerekbe futott bele, aki nem tudott írni.
Gyerekek, ennyi a mai beszámoló, időm híján. Számtalan témám áll még megíratlanul, igyekszem időt szakítani rájuk! Mindenki megnyugtatására írom, hogy klasszul érzem magam, imádok vitorlázni, napról napra jobban megy (ma elvezettem EZT egyedül), sőt tanítom is! Imádok egész nap mozogni és egy iroda helyett kint lenni, izzadni és friss levegőt szívni! Ja, és tökjó fejek vagytok, hogy írtatok privátban meg kommentben, mindenki folytassa ezt a tevékenységét, híreket szeretnék! Aloha!
-Cani-
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kissos 2013.07.11. 21:52:54
SoZi · https://www.facebook.com/SosGraphicDepartment 2013.07.12. 03:00:59
A tejfol tenyleg aldas a kantinban is!
jacint70 · http://jacint.blog.hu 2013.07.12. 06:43:12
"Az elromlik, hát elromlik, legfeljebb eldobjuk" az kifejezetten fájt... Ezért (is) gyártanak mindent nehezen, vagy egyáltalán nem javíthatóra... :-(
Utolsó kommentek