Olyan, mintha ezer éve lennék itt, de csak a második hét telt el. Meglehet, hogy a beszámolóink átfedésben lesznek Zottyal, de annyira másfelé járunk és más melót végzünk minden nap, hogy biztosan nem ugyanarról, de legalábbis nem ugyanúgy fogunk majd irni.

A múlt szombat estét végre Nashville-ben töltöttük! A tábor szervezett programot: fel a kockás inget, farmert, csizmát és a cowboy kalapot, és irány a Wild Horse Saloon. Kiderült, hogy errefelé minden jóravaló embernek van egy pár rendes cowboy csizmája és kalapja, amit ha nagyon déli akar lenni, felvesz és elmegy benne line dance-re. A Wild Horse állati klassz volt, igazi sztereotip déli cowboyoknak való hely, ami érthető, mert Nashville-ben minden a déli image-re és a persze a zenére épül. A line dance végtelen egyszerű és szórakoztató, esszenciális, hogy közben néha fel-felhangozzék egy yiiiihaaa. Nashville belvárosában egyszerűen mindenhol élőzene szól, minden zenei stílusból, mindenféle hangszeren és formációban - ez itt a zenészek Hollywood-ja (a nemzetközi turizmusföldrajz óta imádom (NEM) az ilyen kifejezéseket: a kelet nyugatja, Európa Amerikája... De komolyan, Nashville biz a zene Hollywoodja). A 21 alatti piázás tiltását mindenütt rettentő komolyan veszik, minden sör előtt elkérik a személyimet, amit gondosan kianalizálnak, azokon a szórakozóhelyeken pedig, ahova beengednek fiatalabbakat, megjelölik azokat, akik nem ihatnak. Van világos oldala annak, ha az ember idősebb.

A héten rengetegen jöttek staff trainingre, kétszázan voltunk a táborban. Abból álltak nagyon sűrűn, percre betáblázott napjaink, hogy hülye játékokat játszottunk, illetve tréningeken vettünk részt. Mindenre van tréning. Mindenre. Arra is volt, hogyan toljuk be a széket magunk után az ebédlőben (ez nem szarkazmus, az ám itt tilos). Zoty megúszta ezeket, mert egy tökjó projektben volt benne (majd ő elmeséli), és szerencsére én is elég hamar kihúztam magam ezek alól, a vitorlás program kezdetlegessége miatt. [ Zoty: Nem, nem úsztam meg, én a golfkocsit tanultam meg vezetni. 1 órás powerpointos előadásban elmondták, mit csinál mind az összes két pedál, és hogyan kell kanyarodni… ja konkrét vezetés nem volt, bele sem ültünk, de már képzett golfkart vezető vagyok ]

A vitorlás csapat állati jó, pici, és őrültekből áll: Kewy egy dilis angol lány, aki mindig nevetgél és az egész világot szereti, nagyon cuki, Python laza és kattant, Scarlett rém jó szövegeket nyom még európai füllel is jól hallható déli akcentussal, Frankenstein pedig egy holland srác. (Ha némi zavart keltenének a nevek, Zoty az előző bejegyzésében lerántja a leplet a rejtélyről). Mi öten vagyunk a keménymag, néha más is beugrik. Mivel nem mindenki profi, egész héten vitorlázni tanultunk, hajókat pakoltunk meg tantervet irtunk. Ezzel nagyjából el is ment az a 14 óra, mit egy nap végigdolgoztunk, sajnos nagyon kevés szabadidőnk van, úgyhogy most nem is tudok belemenni az elmúlt hétvégénkbe, ami végülis nem is baj, mert ez a vikkend megér egy vaskos külön bejegyzést.

Holnap jönnek a gyerekek, naponta 700-an (!) lesznek itt, ebből, úgy 200-en alszanak bent éjszaka is és töltenek el egy vagy két hetet a táborban. Én a héten 4 másik felügyelővel leszek egy kabinban a 12 éven felüli lányokkal. Ha eddig nem paráztam volna össze magam, tegnap elmondták, milyen speciális lesz ez a kis csoport: azokkal a gyerekekkel dolgozunk együtt, akiknek a szülei meghaltak valamelyik háborúban…

Drukkoljatok, folyt. köv.

-Cani-

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.