Arra gondoltam, készítek egy kis összefoglalót a számomra nagyon fura dolgokból, a legnagyobb különbségekből, esetleg megcáfolok vagy megerősítek néhány sztereotípiát – meglátjuk, mi lesz a vége. Előrebocsátom, hogy amit most leírok, az lehet, hogy csak Tennessee-re vonatkozik, azon belül is erre a kis buborékra, amiben éldegélünk itt a tóparton, így aztán sem okom, sem jogom pálcát törni Amerika felett, nem is ez a célom. (Különben is tudom, hogy sokan közületek nagyon szeretik az USA-t, meg nem bántanálak titeket J ). Tudom, általánosítani sem szabad, vannak is kivételek sokan! Mindössze szeretném megosztani veletek ezeket a nagyon intenzív benyomásokat, és persze azt a lassan, de nagyon biztosan fejbekólintó kultúrsokkot, amit Amerika (Tennessee, a tábor…) gyakoroltak eddig rám.
Találkozás
Egyenesen Budapestről érkezve az első találkozás az amerikai néppel számomra maga volt a megtestesült mennyország. A reptéren kezdődött, ahol is a legrosszabbra készítettük fel magunkat a beléptetéssel kapcsolatban, de még ami nem ment simán, az is egy rossz szó nélkül, végtelen barátságosan, kellemes hangulatban telt. Ez itt a Dél: az utcán random emberek köszönnek és mosolyognak rád, kérdezik meg, mizu, hogy vagy. Mindenki, aki csak hozzánk szólt, extrém kedvesnek és barátságosnak bizonyult. A táborban végtelen kellemes fogadtatásban részesítettek, amikor megérkeztünk, mindenkit érdekelt honnan jöttünk, hogy érezzük magunkat, mit láttunk eddig, mennyire jó, hogy itt vagyunk, de mindezt akkora mosollyal és lelkesedéssel, hogy komolyan mondom, úgy éreztem, hogy a velem való találkozás élményére várakoztak egész eddigi életükben.
És aztán semmi.
Azóta senki nem töri össze magát, hogy mi, nemzetköziek is teljes értékű tagok legyünk a csapatban. Továbbra is mindenki kedves és barátságos, de jó 80 százalékuknál a hogyvagymilyennapodvolt-nál tovább egyszerűen nem jutsz. Ami viszonylag felesleges kérdés, mert itt olyan úgysincs, hogy nincs jó napod. Hepi vagy. Minidig. És az a helyzet, hogy ha mégsincs jó napod, senki sem fogja megkérdezni, mi a baj.
Ezer olyan példát tudnék hozni, amit ez a blog most nem bír el, kár lenne belemenni. Összességében egyrészt nagyon kellemes úgy ügyet intézni, hogy nemhogy nem förmed rád senki, de országos cimbik vagytok, másrészt viszont végre kézzelfoghatóan értelmet nyert, mi az a felületesség.
Kaja
- Egy életre bennem marad, ahogy beleharaptam abba a guszta bundáskenyérbe a második reggelen, aminek nyomán csak úgy dőlt belőle a juharszirup meg a fahéj. Biztos én voltam tudatlan, de álmomban nem sejtettem, hogy a french toast édes és ehetetlen!
- Amúgy minden sztereotípia igaz: bárhol bármit ettem, kegyetlen egészségtelen volt. 5 hét telt el és egy deka nem jött rám, de most érzem először, hogy ez azért akár meg is változhat. Nem tudtam rájönni, hogy szándékosan (mert laktatóbb és talán olcsóbb), vagy csak figyelmetlenségből, netán megszokásból adnak többszáz gyereknek mindig, minden nap, minden étkezésre kizárólag és csakis szénhidrátot.
Példa menü 1:
reggeli: amerikai palacsinta (annyi cukorral benne és sziruppal rajta, hogy megőrülsz)
ebéd: corn dog (egy virsli kukoricalisztbe forgatva és vélhetően igen bő olajban kisütve pálcikán, filmekből ismerheted)
vacsora: bármilyen tészta bármilyen szósszal, mellé krumpli, nameg egy rakás kenyér. Végül süti.
Példa menü 2:
reggeli: french toast (pont, mint a palacsinta. Ja, elébb nem emlitettem, hogy nemcsak cukor és szirup jár ezekhez a kajákhoz, de fasirt vagy bacon is, amit boldogan megesznek bármihez).
ebéd: hamburger
vacsora: hotdog, süti
Az egyik reggel a gyerekek bekajálták a palacsintát meg a szirupot, ettek mellé egy kis fánkot, majd péksütit, és megjegyezték, hogy kár, hogy reggelire sosincs desszert. Most nem azért, mert az utóbbi években ráálltam a tudatosságra, de igenis semmi csodálkoznivalót nem látok abban, hogy Tennessee állam 20%-a (!) súlyos cukorbeteg. És abban sem, hogy mindenki mindenféle ételre allergiás. Nem sok olyan ételt láttam, ami a természetből jött volna. Egyet sem.
- Egészen biztos vagyok benne, hogy csak engem került eddig még el a szerencse, de a milkshake, cookie, brownie és hamburger hazájában egyikből sem sikerült még jobbat kifognom, mint akár Siófokon a Diner-ben. Nem adom fel.
- Mire elértünk Amerikába, megszűnt a Twinky-gyártás. Zoty legnagyobb fájdalmára.
- Tényleg Marshmallow-t sütnek a tábortűznél, lehetőleg minél feketébbre.
- A Milky Way szeletben valójában Mars szelet van. Hogy a Mars szeletben mi van akkor, azt még le kell nyomoznom.
- Itt Délen mindent kirántanak és megsütnek. A legizgibb dolog, amivel találkoztam, a rántott savanyúuborka karika tál volt, megdöbbentően kellemes!!!
Divat
- Még a reptéren, az atlantai átszálláskor ért az élmény először, hogy felemeltem egy S méretű pólót, amiből egy minimum L-es bontakozott ki. Azóta megerősítést nyert, hogy a reptéren kívül is nagyobbak itt a kis emberek, mint Európában, nincs félreértés, az S az bizony hatalmas. Így történt, hogy én meg a gyerekosztályról öltözködöm.
- Ellenben itt egy hozzám hasonló alkatú lány sem érzi úgy, hogy hülyén néz ki egy L-es pólóban, én meg már túlvagyok a gimin, és azóta meglehetősen zavar, ha valami lóg rajtam, így megint feje tetejére állt a világ: én érzem magam a ledér idegennek, aki idejön és akkora ruhát visel, ami jó rá.
- Tényleg nem bunkózásból, de itt a fiúk és a lányok pontosan ugyanúgy öltöznek: slampos sort slampos pólóval. (30 felett bermuda betűrt pólóval, illetve énekkaros szoknya pólóval) Épp tegnap beszélgettünk egy vicceset Bandanaval, aki nemrég eltöltött 14 napot a mediterrán Európában, ahol megdöbbenéssel konstatálta, hogy mindenki mennyire jól néz ki, és hogy nincs őrá méretben ruha (itt egy sima L-est hord). Szerinte Európából zavarbaejtően árad a szexualitás, és felvetette, hogy azért öltözködik mindenki csinosan Olaszországban és Görögországban, mert az emberek vagy nem izzadnak, vagy nem sajnálják összeizzadni a szép ruháikat. Szerencsére végig jót röhögött magán, hogy milyen tipikus amerikai turista is volt ő ott, (például amikoris nem bírta néhány napnál tovább az iszonyatos olasz és görög kaját és sírva menekült egy T.G. Fridaysbe) úgyhogy minden meg van neki bocsátva J
- Ezt most nem tudom, hogy a prűdség számlájára írjam, vagy csak a tennessee-i divat ilyen, mindenesetre nem tudom megfejteni, miért viselne bárki fehérneműt az egyberészes fürdőruhája alatt. Bugyit, melltartót. A fiúk meg alsógatyát.
Nekem, aki többek közt a Baywatchon nőttem fel, az a határozott elképzelésem volt a világról, hogy abban csak a legnagyobbak, legerősebbek, legszebbek és manipulálással tökéletesített génállományú egyedek lehetnek vizimentők. Csalódás, de nem. Sajnálom, még mindig nem tettem túl magam a tényen, hogy a legtöbb itteni vizimentő nem tud úszni.
Mindenki, de mindenki 5-15 évvel tűnik idősebbnek a koránál, és ez nem csúsztatás! (én ezt egyértelműen a kajának tudom be). Én vagyok itt a földönkívüli, és nemcsak azért, mert vicces az ország neve, ahonnan származom, hanem mert nem hiszik el, hogy 29 vagyok.
Még van jópár kivesézhető témám, akarjátok, hogy leírjam egy következő részben?
Nem mellesleg mindenki írhatna privátban, mi újság, mert senkiről nem tudok semmit. Ne hagyjatok magamra!
-C-
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
jacint70 · http://jacint.blog.hu 2013.06.19. 10:53:31
A hamburgeren ledöbbentem a "Fald fel Amerikát" mást sugall... ;-)
Gaben23 2013.06.19. 12:29:17
Persze csak ha időd és energiád engedi.
Egyébként nagyon elgondolkodtató amiket írsz, írtok. Vajon van-e olyan hely a világon ahonnan nem lóg ki legalább egy picit az ember? Vagy már annyi minden keveredik bennünk a mai nyitott világban, hogy sok mindent átvett a személyiségünk innen-onnan, de mindent mégsem tudunk és nem is akarunk elsajátítani és megérteni? De legalább egyre több a tapasztalat a nagyvilágról és magáról az életről. Ez az amit én egy kicsit világpolgárnak hívok. Mindenesetre remélem több lesz a pozitív élményed, mint a negatív a tábor végére. Az utolsó szabad 1 hónapban meg pláne! És ti csak maradjatok meg szépnek és egészségesnek! Hadd irigykedjenek! :)
jacint70 · http://jacint.blog.hu 2013.06.19. 12:58:40
Az más kérdés, hogy az ember rácsodálkozik az eltérő dolgokra... Ami lehet ízlésbeli különbség, bár ez a cukrot cukorral zsírban pácolva inkább valami hosszú kereskedelmi agymosás végterméke lehet... ;-)
kissos 2013.06.19. 21:44:05
A kaja az borzasztó arra nem tudok mit mondani! Tertsatok ki! Pont ma beszélgettünk arról, hogy nem véletlenül vagyunk egyre többen allergiásak különféle ételekre vagy összetevőkre. Azok az eljárási folyamatok, amelyekkel ételek készülnek olyan mértékben roncsolódnak, hogy attól vagyunk betegek! Tök gáz!
Írjatok, írjatok! Minél többet! És tartsatok ki!
SoZi · https://www.facebook.com/SosGraphicDepartment 2013.06.20. 03:27:24
Amugy teny, hogy a kajaval kuzdunk picit. Nagyon igyekszunk normalis kajakat enni, de nem mindig van lehetoseg valogatni...
@jacint70: Koszi, de ez most Cani volt! Egyebkent akartam mar kerdezeni toled, hogy lehet a szerzot a cikk fejlecebe tenni, mert ott alul nagyon elveszik. Dobhatsz egy e-mailt, ha van kedved.
Utolsó kommentek