A klasszikus gyerektábor véget ért 2 héttel ezelőtt. A végére már nagyon belejöttem, de valami rettenetesen el is fáradtam a 3 hónap alatt, és tovább lehet, hogy nem is ment volna ebben a töménységben. Remek érzés 14 helyett mindössze 6-9 órát dolgozni és minden este szabadnak lenni!

Persze nem állt meg az élet: a tábor utáni 6 hétben rengeteg csoport érkezik (team buildingek, céges napok, egyetemisták, templomi közösségek -a vallás szerepének és működésének kérdése a Délen megérne egy külön írást-, apa-fia tábor, bevándorlók integrációját segítő mókázás, fogyatékkal élők), szóval minden, amit el lehet képzelni. Ezek lebonyolításában asszisztálunk, így az eredeti pozíciójához képest mindenki átavanzsált mindenessé. Számomra a vitorlásoktatásnak vége, cserébe megszereztem a Tennessee hajóvezető jogsit, így mindenféle motorcsónakokat is vezetek a vízimentés mellett. Hamarosan a falmászó kurzust is elvégzem, és részt vehetek oktatáson arról, hogyan kell team buildingeket vezetni. Hozzátartozik azért a táguló munkakörhöz az is, hogy múlt hétfőn például 50 darab ablakot pucoltam le, tegnap motorcsónakokat mostunk, jövő héten meg vitorláshajókat javítunk. A legjobb az egészben, hogy szinte mindegy, mit csinálok, a maga módján azért élvezem, és legtöbbször hülyülésre is van alkalom munkaidőben.

A munkával kapcsolatos élményeim amúgy is egészen új dimenziót kaptak ezen a nyáron.

A legelső és magasan legdurvább benyomás még a munka megkezdése előtt ért, amikoris ugye nekem, aki nyíltan vállaltam, hogy ezelőtt 3 alkalommal ültem vitorláshajóban, felajánlották a vitorlásoktató pozíciót a nyárra. Ennek egyrészről valami végtelenül megörültem, mert az, hogy megtanuljak vitorlázni, már ezer éve türelmetlenkedett a bakancslistámon. Ha azt várják, hogy tanítsam, előtte csak megtanítják, nem? (Másrészről persze az öröm után beparáztam, hogy fogom én ezt kivitelezni, és Tomi segítsége nélkül bajban lettem volna. Oké, cserébe mutassatok nekem még valakit, aki internetről tanul dobolni, kocsmában vitorlázik és csak ő ismeri az Időalagutat, ami miatt az emberek késni szoktak.)

Szóval megérkeztem Nashville-be, a táborba, és pár nap után már egyáltalán nem tűnt egyedinek az esetem. Az ezen a munkahelyen alkalmazott és jól bejáratott hozzáállás az, hogy nem kell hozzá érteni, mert igen, megtanítunk, nyugi! A vizimentőjelöltektől például nem várták el, hogy már a vizsgával a zsebükben jelentkezzenek, nem kértek semmilyen előképzettséget, végzettséget, elsősegélytanfolyamot, 6 másik szakmához értést és 8 nyelv ismeretét, tudomisén. Kiképeztek. A szezon motorcsónakvezetőinek szűrője az volt, hogy a végzett vizimentők között feldobták a kérdést, kinek van kedve a dologhoz. És igen, vitorlázni is megtanítottak. Vannak olyan területek, amik kivételt képeznek persze, Zoty is bajban lett volna, ha nem ért 100%-ban a munkájához, mindenesetre ha az ember itt egy klassz nyári melót keres, akkor az nem feltétlen egyenlő a szórólapozással a Keletiben.

Úgy tapasztaltam, hogy a fiatalok többsége nagyon motivált, és még a főiskola előtt/alatt komolyan ráfekszik a karrierépítésre. Mivel a munkahelyek többsége is támogatja ezt a hozzáállást, így ha valaki szeretne, viszonylag könnyen talál magának olyan szakmai gyakorlati helyet, amiből gyorsan és szép ívben kezdhet el lépegetni a ranglétrán és kerülhet vezetői pozícióba még a diplomaosztó előtt. Ezt a tábort is, ahol 10 hét alatt 250 ember dolgozott kb 7000 gyerekkel a legkülönbözőbb programterületeken, szinte teljes egészében 23 éven alattiak szervezték és irányították, és azt kell mondanom, hogy makulátlanul tették mindezt.

Ami az emberekben az érkezésem óta lenyűgöz, az a határtalan magabiztosság, ami mindenkiből süt. Sok mindenkivel beszélgettem erről, és mind megerősítették, hogy itt arra nevelik a fiatalokat, hogy a magabiztosság erény, szükséges tulajdonság, nélkülözhetetlen a boldoguláshoz, soha semmit nem szabad feladni, és NINCS olyan, hogy lehetetlen. Kutattam az emlékeimben, de nem, nekem ezt az útravalót nem tanították egyik suliban sem, sőt.

Amit még imádok, munkahelyen belül és kívül egyaránt, hogy a bunkóknak nincs helye a társadalomban. Említettem korábban a felületességet és hogy a végtelen kedvesség mennyire megtévesztő és félrevezető az újonnan érkezettek számára. De tény, hogy mindenki mindenhol szépen és tisztelettel szól a másikhoz, gyerekektől a felnőttekig nagy erény az udvariasság, a jó szó és a humor. Akármennyire nehéz közeli barátokat szerezni, azért az alaphangulatnak jót tesz ez a fajta mentalitás.

És a végére álljon itt mégegy hatalmas pozitívum. Ezen az egy munkahelyen dolgoztam eddig, így nem tudom, mindenhol így van-e, mindenesetre itt nagyon kellemes abban a légkörben dolgozni, hogy tudod: minden, a jó munkavégzéshez szükséges támogatást megkapsz. Nem spórolnak a személyzeten, nem kell 5 ember munkáját végezned, sőt, egy-egy programon néha inkább eggyel többen vagyunk, hogy biztosan a legjobb szolgáltatást tudjuk nyújtani. Ha eszközre vagy felszerelésre van szükséged, mindent sürgősen a rendelkezésedre bocsátanak. Ha van egy ötleted, tárt ajtókkal várnak, hogy meghallgassák, és ha magabiztosan és alaposan meg tudod indokolni, akkor jó eséllyel jóvá is hagyják és záros határidőn belül meg is valósítják.

Á, mégvalami. Won, a vitorlás- és kantin igazgató, -akinek a bakjában eltöltött hétvégéről még mindig nem számoltunk be…- vállalkozó több üzleti területen. Elbeszélgettünk vele az otthoni nehézségekről saját vállalkozás indításával kapcsolatban, és kiváncsiak voltunk, hogyan működik Tennessee-ben a dolog. Kiderült, hogy összesen kb. 200$ befizetésével kettő hatóság felé bárki elindíthatja a saját vállalkozását. Sőt: ha nő, bevándorló, vagy bármilyen kisebbséghez tartozó vagy (mert statisztikailag a fehér amerikai férfiaknak vannak a legjobb lehetőségeik), minden eszközzel, támogatással, adatbázissal és kedvezménnyel támogatnak a kezdésben és a működtetésben.

Ezt már nem tudom überelni, legközelebb jelentkezem!

-C-

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.